A bor dicsérete a világirodalomban

Válogatás a világirodalom remekeiből

Sok vers tanúsítja, hogy a költők is a világ minden táján nagy barátai voltak a bornak, jókedvükben, bánatukban a borból merítettek ihletet. Válogatásunk komolyabb és vidámabb hangulatú verseket egyaránt tartalmaz a világirodalom remekeiből.

Gyűlölöm

Anakreón

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.

Radnóti Miklós fordítása

Reggeliztem

Anakreón

Reggeliztem, a reggelim
apró kis sütemény volt;
ittam jó kupa bort rá.
Most gyöngéd-szeretően
játszom lágyszavu lantomon
szép gyöngéd szeretőmnek.

Devecseri Gábor fordítása

Magányos borozgatás holdvilágnál

Li Táj-Po

Viráglugasban telt kancsó ragyog, -
Iszom, iszom, csak jómagam vagyok.
A hold-komát pohárral invitálom, -
Hopp! itt az árnyék, együtt így a három.
A hold bizony nem ért e víg csudához,
De lám, az árnyék mindent jól utánoz.
A hold kísér s az árny, e vén ravasz,
Így dőzsölünk, míg tart a szép tavasz.
Ha dúdolok: a hold ütemre billeg,
Ha táncolok: az árnyék frissen illeg.
Így józanul, vidáman összeférünk,
Ha már berugtam, más-más útra térünk.
Remélem, hogy maholnap mind a hárman
Közönnyel bolygunk fent a fellegárban.

Bor

Válogatás Omar Khajjám négysorosai közül

52.
A bornemivás az én szivemnek árt csak,
sőt végzetesen az életkedvnek árt csak;
próbálgatok inni ezt-azt ínségemben,
de hát ami nem bor, szív-betegnek, árt csak.

59.
Ámbár nyomorult fejemhez bűn szennye tapad,
reményem a földi mennyben nem fogy, nem apad;
hajnal fele részeg-holtan így eszmélek:
bor kell, szerető - nem mecset és nem imapad.

107.
Egy kocsma előtt ballagok éjjel s látom,
részeg öregember dőlöng, korsó vállon.
„Nem szégyeled-é magad - mondom -, Isten néz!”
„Igyál - felel ő. - Ha néz is: megbocsátón!”

181.
Kelj fel, gyere, pengjen lantunk, te drága barát,
igyunk, ne törődjünk vele, mit szól a világ,
adjuk imaszőnyegünk el serlegnyi borért,
és csapjuk a földhöz jó-rossz hírünk poharát!

108.
Mátkát ne gyalázz meg soha, új, tiszta nedűt,
önts bűn-zavarost a földre, bánat-keserűt,
öntsd kétezer álszent vérét, hadd nyelje a föld,
csak ezt ki ne öntsd, e drága, ez égi derűt!

197.
Egy jó kupa bor száz szívvel, hittel ér fel,
egy korty a mesés Kínával, hidd el, ér fel -
földön van-e más ily keserű, mint e rubin
bor, mely ezer élet édes ízzel ér fel?

103.
Sok bort iszom én, de részeges mégse vagyok.
Mást, mint a kupát én soha meg nem ragadok.
Én csak borimádó lehetek: sejted-e, mért?
Hogy oly önimádó ne legyek, mint te, nehogy.

195.
Amíg fiatal vagy, az ital sokkal jobb,
egy szép tulipán-orcájuval sokkal jobb -
vénen, e rom és sivatag világban már
jobb elhagyatottan inni; jaj, sokkal jobb!

171.
Ha meghalok, borban mossatok meg engem,
borról legyen szó, mikor temettek engem -
feltámadáskor, ha majd kerestek engem,
a kocsmaajtó porában leltek engem.

111.
Hírnévre nevet váltani: szégyenletes út,
ám tűrni a zsarnok sorsot sem épp helyes út,
aszkéta gyanánt kitűnni: vágy-tévelyes út,
szőlőnedün ittasulni: tökéletes út.

Fordította: Halasi Zoltán

Vegyes sorok az italról

Abu Nuvasz

A bor s a víz között ős gyűlölség vagyon,
dühöng a bor, ha víz silány cseppjei érik;
csillámló víz között látod-e, a szeme,
bár nem kórság miatt, félelmesen fehérlik.

-

Ádám apánk kora óta bujkál a bor,
óvakodván, nehogy a víz legyen a párja;
s bizony hall a füled, ahányszor keverik
nyögést meg jajgatást: így válaszol reája.
Tehát a víztől óvd, és nyújtsd ide legott,
mert ha nem ihatom, tüstént szomjanhalok!

-

Bajtársam volna csak, ki bátran vélem innék,
míg iddogálva itt várom a böjtszegést!
Csodás erejü bor, melyet leöblögetsz most,
de idd csak akkor is, ha már fejed nehéz.
Ki félted lelkemet, mert tiszta bort nyakaltam,
jó lesz lakoznom a gyehennán, légy nyugodtan.

-

Elmult a bőjt hava, és jött böjtmás vigalma;
a kupa sokszinű huncutságot kinál.
Látogat az öröm, a már hatalma-teljes,
s hol lant mellé, hol a serleg pártjára áll.
S már csak a lány dala hallatszik, amint igyekszik
szép hanggal tartani minden követelőt.
A bor már megjelent színpompás köntösében,
s kik isszák, részegek, vagy víg éjjelezők.

-

Karkhi bor ez, az élet hosszuságát
rövidre szabja s nyujtja a reményt;
rest léleknek képzeletet, csodást ád,
s meglágyítja a szivet, a keményt.

-

Kéjt, örömöt, sikert nem lelek én,
sehol - csupán a kancsó fenekén.

-

Itass, itass! Ha nagy kupából adtál
zamatos bort, nem kell a kis kupád.
Mindjárt rózsásan látom a világot,
igámba hajthatom a sors nyakát.

-

Addig itass, ha meg nem úntad,
mig szépnek nem látom a rútat.

-

Ne szídj, amért fejem elkábitotta,
és a rútat gyönyörűnek mutatta.

-

Tiszta tüzes borral itass,
öreget is megifjít az,
ballépésből erényt csinál, itt,
erény is tőle bűnre válik.

-

Mulattam cimbalom- s fuvolaszóval,
a nagy kupából sűrün ittam, ó jaj!
Isteni törvény köntösét ledobtam,
s a tiltott dolgok tengerébe buktam.

-

Patak patakba folyt, olyan bőséggel ömlött
az ég felhőiből, a villám méhiből.
A kertet könny-eső nárcisszal és pipaccsal,
mint menyasszonyt szokás, úgy öltöztette föl.
Korán reggel kelék, a pirkadás előtt még,
s néztem, mint száll le a Pleiász hét csillaga.
Boromat éjszemű, pozsgás leányka mérte,
kinek szíveket ejt rabul dereka;
s olyan volt a bor is, melyet kupámba' nyujta,
mint tűz, mely szájon át a lelket lángragyujtja.

-

A kocsmába siettem, hol kutya nem ugat meg,
s ha sokat üldögélek, csak örül a gazdája;
nem is mozdultam addig, míg minden, mit kezem bírt,
el nem fogyott, s ruhám is, sarum is ment utána.

-

Mivel a bort Mohammed tiltja itt,
ha már iszod, Krisztus hitében idd!

(Jékely Zoltán fordítása)

Az Abú Nuvász (Fürtös) néven ismert al-Haszan ibn Hání al-Hakamí (Ahváz, 747 és 762 között – Bagdad, 813 és 815 között) az egyik legjelentősebb középkori arab költő volt.

Abú Nuvász

Az Abú Nuvász (Fürtös) (arabul: ابونواس‎; farszi nyelven: ابونواس) néven ismert al-Haszan ibn Hání al-Hakamí (Ahváz, 747 és 762 között – Bagdad, 813 és 815 között) az egyik legjelentősebb középkori arab költő volt.

Alacsony sorban született a húzisztáni Ahváz városában. Ifjúkorát Baszrában majd Kúfában töltötte, Baszrában egy ideig egy illatszerkereskedőnél volt segéd, míg anyja gyapjút mosott. Először Váliba ibn al-Hubáb tanítványa lett, akivel egyes korabeli források szerint homoszexuális kapcsolatban állt. Második mestere a kor híres költője, Halaf al-Ahmar volt. A kor szokása szerint az arab nyelv minél tökéletesebb elsajátítása végett hosszabb időt töltött a beduinok között is. Ezután Bagdadba utazott, ahol a híres zenész, Iszhák al-Mauszilí beajánlotta Hárún ar-Rasídhoz, akinél azonban nem sikerült tetszést aratnia. A perzsa eredetű Barmakidák vették pártfogásukba. Ezek bukása után (803) Egyiptomba menekült, majd visszatért Bagdadba és al-Amín kalifa kegyeltje lett. Haláláról többféle változat is ismert: egyes vélekedések szerint börtönben halt meg egy istentagadó verse miatt, mások szerint egy kocsmárosnő házában, illetve egy versben megsértett síita családban érte a halál.

Az iraki modernek legjelentékenyebb képviselője, az egész középkori arab költészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Noha kaszídáiban a klasszikus formát kellett használnia, költészete a tartalmi-formai megújhodás jegyében jött létre – mi több, hevesen ostorozta a klasszicizáló irányzat híveit. Magas szinten művelte a szatírát, az elégiát, s ő volt a vadászvers (tardijja) megteremtője.

Költészetének legmaradandóbb részét bordalai (hamrijja), illetve főként fiúkhoz írt szerelmes versei (gazal) alkotják.

Élete végén több vallásos, aszkétikus jellegű verset (zuhdijja) is írt. Költészetén a perzsa befolyás hatása erőteljesen érzékelhető (ez tipikus jelenség a kor költőinél, az Abbászidák uralomra jutásának következménye), s egészében véve erősen iszlámellenes. Színes egyénisége és verseinek népszerűsége miatt az Ezeregyéjszaka számos meséjében is szerepel. Az Abú Nuvász-történetek magvát az Abú Nuvászról és al-Amín kalifáról szóló anekdoták alkották, al-Amínt később váltotta a mesékben fel a népszerűbb Hárún ar-Rasíd.

A tokajiról

Anatole France

Felhajtottam egy pohárral írás közben, és egyszerre az édes nyugalom tündére kezdett velem játszadozni. Mily boldog lehet ez a vidék, ahol ily mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből! Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott, egészséges nép lakhatik a magyar Tokajon! Milyen derűs harmónia lakozhatik ott. Milyen forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem! Ülnek az aranyfolyó partján és kedvükre meríthetnek belőle. Ilyennek képzelem a görög Istenek tanyáját az Olümposzon.

A bor lelke

Charles Baudelaire

Dalolt egy este a bor lelke a palackban:
„Hozzád beszélek, óh kitaszított barát,
bíbor pecsét alól, börtönömhöz tapadtan
küldöm feléd a fény s testvériség dalát!

Tudom, mennyi erőd, kínod és verítéked
kell napban lángoló hegyoldalon ahhoz,
hogy megszülessen és belém gyúljon a lélek;
de ne félj, nem leszek se hálátlan, se rossz,

mert ha torkán leönt a nyűtt robotos, érzem,
mily végtelen gyönyör mámora szédít el,
jobb ott, jobb nekem ott, mint pincék hidegében:
édes és puha sír az emberi kebel.

Hallod a daloló vasárnapot? Lobogva
táncol szívemben a remény és égbe visz!
Dicsérj, ingujjban és rádőlve asztalodra,
dicsérj, és nemsoká megdicsőülsz te is:

izzásom asszonyod boldog szemébe árad,
fiad arcán színem s erőm újra kinyit
s olaj leszek a sors e gyönge harcosának,
olaj, mely edzi az atléták izmait.

Növényi csodaként zuhanok tebeléd is,
szent mag, ambrózia, az Örök Kezeké,
s nászunkból boldogan kisarjad a Poézis
és mint ritka virág szökken Isten felé!”

Szabó Lőrinc fordítása

Rúgjatok be!

Charles Baudlaire

Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berugjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek; rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik.

Szabó Lőrinc fordítása

Enivrez-vous

Charles Baudlaire

Il faut etre toujours ivre. Tout est la: c' est l' unique question. Pour ne pas sentir l' horrible fardeau du Temps qui brise vos épaules et vous penche vers la terre, il faut vous enivrer sans treve. Mais de quoi? De vin, de poésie ou de vertu, a votre guise. Mais enivrez-vous. Et si quelquefois, sur les marches d' un palais, sur l' herbe verte d' un fossé, dans la solitude morne de votre chambre, vous vous réveillez, l' ivresse déja diminuée ou disparue, demandez au vent, a la vague, a l' étoile, a l' oiseau, a l' horloge, a tout ce qui fuit, a tout ce qui gémit, a tout ce qui roule, a tout ce qui chante, a tout ce qui parle, demandez quelle heure il est; et le vent, la vague, l' étoile, l' oiseau, l' horloge, vous répondront: 'Il est l' heure de s' enivrer! Pour n' etre pas les esclaves martyrisés du Temps, enivrez-vous; enivrez-vous sans cesse! De vin, de poésie ou de vertu, a votre guise.

Kicsi lány még a kedvesem

Robert Burns

Kicsi lány még a kedvesem,
    kicsi lány még a kedvesem,
esztendőre majd nem leszen
    felényire se szemtelen.
Bánom, hogy ráakadtam, ó,
    bánom, hogy ráakadtam, ó,
akié lesz, ne mondja, hogy
    megkérte, mondja: vette, ó.

Igyunk egy finom kupa bort,
    igyunk egy finom kupa bort,
örömet ott lelsz, ahol érsz,
    de itt még híja sose volt.
Bortól szomjazunk legkivált,
    bortól szomjazunk legkivált,
cigányasszonyt csókolt a pap,
    rágondolt, s félreprédikált.

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Bacchus ünnepe

A. Sz. Puskin

Honnét e féktelen, e víg győzelmi lárma?
Kit csábít és hova a kártya meg a dob?
Miért az arcok ragyogása
s a rusztikus dalok?
Kiérdemelte köreinkben
a szabadság a friss babért.
Imé, eljött a délceg isten! -
kiáltja boldogan a bolydult utcanép.
Imé Bacchus, ki sose vénül,
India békés hőse ő!
Életöröm! A reszkető
húr véled telve zengni készül
himnuszt annak, ki oly dicső!

Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!
Imhol Bacchus, mindenki látja,
kezében thyrsusát viszi,
aranylón hullnak homlokára
a szőlőfürtök tincsei.
Ömlik a bor. Morc tigriseknek
fogatán fut Bacchus tovább,
körötte Éroszok lebegnek
s hódolva zengik himnuszát.
Emitt faun- s szatírcsoport, a
szarvuk borostyánnal bevont,
ahogy a néptömeg sodorja:
valamennyi aképp tolong
a vágtató fogat nyomán, míg
sokak szájában ott a pánsíp,
mások korsót visznek tova,
van, ki megbotlik: serlegéből
szőnyegre ömlik rőt bora…
(Ha így jársz, senki sem segél föl -
jussod baráti hahota!)
Látom a díszes menetet,
hallom pergését víg doboknak,
nimfák és szilvánok dobognak,
vad körtáncban örvénylenek,
viszik Silenust, aki meg se
moccan. Bor habja hull a gyepre,
szirmok szóródnak szerteszét,
és hozzák thyrsus-vesszejét
a vénnek, béke zálogául,
zafír-fedős aranykupák
jelentik az erős, vidám úr:
Bacchus csodás ajándokát.

De már a messzeség se néma:
bacchánsnők mezítelenül
özönlenek a part felé s a
hajuk vállukon szétterül.
Az ujjaik között gyors dobverők forognak,
a rettentő zsivajt visszhangozza az ûr.
Bûvöl varázslata a fürge táncosoknak,
amint járják a réteken,
ifjak tömege sorakozgat
köréjük lelkesen.

Fiatal lányok énekelnek,
dalaiktól a szív elernyed,
majd fellobog benne a vér,
keblük hullámzik epekedve,
szemükben eltökélt sóvárgás gerjedelme
sugallja: csak a percnek élj!
Előbb félénken, tétovázva
fejezi ki a szív riadt
érzéseit a lányok tánca,
aztán mindenkit elragad
a kéj arcátlan orgiája.

S mezőkön, dombokon a népség szétszalad,
sokan thyrsussal integetve
ujjonganak - és erdők rengetegje
visszhangozza a hangjukat:
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

Barátaim, a feledés szép
napján ne bánkódjunk tovább,
Bacchus, a múzsák és a szépség
ünnepe van - igyunk tehát!
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

Baranyi Ferenc fordítása

Csendélet

Plamen Dojnov

Pohár bor I.

Csak lassan! Elnémul a pohár
mélyen a bor, puha kisszéken,
amíg ajkunkhoz ér, lemossa az
ujjnyomokat, íme -
csípős hullámban ásít,
a bor szakadékára bök,
színe élvezettől csillog.

Csendélet

Plamen Dojnov

Pohár bor II.

Várjuk meg itt a megfulladtakat
ma éjjel felveti őket a bor
és feloldják sűrű gyűrűit,
vörös köreit,
bormuslicákkal és piócákkal hajában
vöröséből bukkannak elő
a kék a szemek alatt vár
vízbefúlt szerelmesek álmaival
telitett öblöket rajzolva
az ujjakon.

Gyukics Gábor fordítása

A magyar bor dicsérete

Gottfried Benjamin Hancke

Mások Frankhon boráért hadd rajongjanak csak,
magasztalják spanyol vagy olasz bor ízét,
vagy azt dícsérjék, melyben sirászi tűz ég:
magyar vessző nedvét kívánom én magamnak.
Ki csínján issza csak, életét megnyújtja annak,
ily nektár nem csiklandja az istenek ínyét,
nem szűr ilyent a Rajna és a Mosel-vidék,
azért, Duna, minden folyónál boldogabb vagy!
Erő sarjad ki az aranyból: régi dal,-
magyar föld ontja az arany legremekebbjét,
a hegy tele arannyal, hát a nemes ital
ily erőssé, mint itt, másutt hol nevelkednék?
Én azt hiszem: Kánában a mennyegzői bor,
az is magyar földben termett valamikor.