Fesztiváli hírlevél, amely az aktuális eseményekről és a programokról tájékoztat az egész év soránt.
A mámort adó bor
Válogatás az irodalom remekeiből
A bor mérsékletes élvezete megszépíti az életet. Az írók és költők méltán magasztalják e kitűnő italt.
„A szőlő halála csak átváltozás… A szőlőből must lesz, a mustból bor. A szőlő ereje velünk marad, halálával kellett bevennie az időtlenséget. Ha körülnézel a pincében, vajon gondolsz arra, hogy isteneket őrzöl hordóidba zárva? Minden borospince a halhatatlanság szigete.” (Pilinszky János: Ócsai csendélet.)
Háborgás a rossz borok ellen
Petőfi Sándor a „Kutyakaparó” című vesében a rossz borok ellen háborog:
Kívül-belül szomorú csárda ez A Kutyakaparó, Éhen-szomjan szokott itt maradni A jámbor utazó, Mert eledelt nem kap, és hogyha csak Rá pillant borára, Megátkozza Noét, hogy szőlőt is Vett be a bárkába.
A szőlőfajták hangulatos nevei
De nemcsak a bornak van sok szép elnevezése, hanem a szőlőfajtáknak is hangulatos a nevük, például:
Cegléd szépe
Régi fajta. Mathiász János nemesítette a Chasselas blanc croquant és a Chasselas rouge royal keresztezésével 1903-ban. Állami minősítést K. 73 (K=Kecskemét) jelű klónja kapott 1978-ban. A házikerti termesztésben is ritkán fordul elő. Hosszúkás levelének csúcskaréja erősen kiemelkedő. A levélerek és a levélnyél más fajtával össze nem téveszthetően pirosak. A Chasselas után, szeptember derekától fogyasztható. Előnyei között említhetjük jó fagytűrését és átlagosnál jobb rothadás-ellenállóságát. Ezeken kívül termése jól szállítható, eltartható, tetszetős, bogyó színe ritka, feltűnő. Íze kellemes. Hátránya viszont viszonylag kis fürtje, alacsony terméshozama és egyes évjáratokban a bogyók egyenlőtlen színeződése. A Cegléd szépe a Chasselast még a házikertekben sem képes helyettesíteni. Jelentősebb terjedésére a jövőben nem számíthatunk.Pannónia kincse
A Pannónia kincse a csemegeszőlő-fajták elterjedtségi sorrendjében a 4. helyen áll. A Szőlőskertek királynője muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével Póczik Ferenc állította elő 1942-ben., Budakeszin. Állami minősítést 1959-ben kapott. Jelenleg a fő árufajták között tartják nyilván. Házikertekben mindenütt megtalálható. Levele a Szőlőskertek királynője muskotályéhoz hasonló, de még annál is sarkosabb és tagoltabb. Augusztus végén, szeptember elején érik. Termőképessége kielégítő és másodtermése is minden évben biztonsággal beérik. A fürtök hosszabb ideig a tőkén hagyhatók. Nem rothad. Túlérve sem veszít kellemes ízéből és zamatából. Hibája, hogy nem fagytűrő és bogyói érzékenyek a barnulásra. Ez utóbbi tulajdonsága miatt rosszul szállítható. Nagy fürtje, szépen színeződő, ropogós, nagy bogyói tetszetősek. A bogyó húsát többen lészegénynek, száraznak tartják. Ha a termőhely iránti fokozott igényét kielégítjük és a jó gazda gondosságával járunk el termesztésekor, fáradozásainkat a Pannónia kincse meghálálja. Tetszetős vevőcsalogató fürtjei jó áron adhatók el. Szedésekor, csomagolásakor, szállításakor a bogyók nyomásra való érzékenysége miatt körültekintően, óvatosan kell eljárni. Értékesítésre inkább a közeli helyi piacok jöhetnek számításba.Csaba gyöngye
Az európai szőkőskertek egyik legkorábban érő, népszerű fehér szőlőfajtája. Magyar nemesítésű fajta, még a XX. század elején, a legendás Mathiasz János hozta létre Kecskeméten, Muscat Ottonel és a nálunk ismeretlennek számító Bronnerstraube szőlők keresztezéséből. Elterjedt szinte az egész világon, de Közép-Európában a leggyakoribb. Július közepétől érik, jellegzetesen finom, muskotályos jellegű gyümölcsöt ad, nem véletlenül inkább csemegeszőlőként hasznosítjuk. Tény viszont, hogy bort is készítenek belőle, korai érése miatt az év első bora címre is eséllyel pályázhat. Savakban szegény, de zamatos borát gyorsan el kell fogyasztani, nem tartós ital. Maga a szőlő magas cukortartalma és vékony héja miatt ki van téve a darazsak , méhek „támadásának”, és esős időben rothadós is. A Csabagyöngye később több szőlőfajta nemesítésének alapja lett, például a szintén népszerű Irsai Olivér egyik szülője is ez a szőlőfajta.Kövidinka
Tipikus asztali bor. Fehér és vörös verziója is ismert, valószínűleg ősi, hungarikum fajta. A Kövidinka termesztésénél jellegzetes művelést alkalmaztak, az ún. kopaszmetszést, mely még a szőlőkarók használatát is feleslegessé tette. Bőtermő, rendkívül igénytelen. Színe sárgás vagy enyhén rózsaszínbe hajló. Savakban szegény, lágyságát fanyarkás mellékíze enyhíti, ugyanakkor jól kezelve kellemes ízvilággal rendelkezik. Az Alföldön még mindig jelentős ültetvényekkel rendelkezik, korábban lényegesen nagyobb szerepe volt a magyar borászatban.Szőlőskertek királynője
A Szőlőskertek királynője muskotály a Pannónia kincsét követi közel azonos területtel. Mathiász János állította elő az Erzsébet királyné emléke és a Csaba gyöngye keresztezésével 1916-ban. Magyarország határain kívül is ismert és termesztett fajta. A nemesítők jó néhány hazai és külföldi keresztezésben használták fel szülőpartnerként. Állami minősítésére 1956-ban került sor. Jelenleg a fő árufajták között jegyzik. Levele Csaba gyöngye formájú, de sima felületű, csupasz felületű. Az évek többségében igen korán, már augusztus 3. dekádjában beérik, fogyasztható. Igényes fajta és csak jó termőhelyen hálálja meg a gondoskodást bő terméssel. Másodtermés képzése jelentős. Rothadásra hajlamos, kifejezetten fagyérzékeny. Muskotályos íze túlérve zavaró, szappan ízűvé válik. A fajta visszaszorulóban van. Hibái miatt a házikerti termesztésben is veszített korábbi népszerűségéből. Ennek ellenére a fajtasorból továbbra sem hiányozhat korai érése a tetszetős fürtjei miatt.Királyleányka
Erdélyi eredetű. Feltehetően a Kövérszőlő és a Leányka természetes kereszteződéséből keletkezett még az első világháború előtt. Hazánkban leginkább a Balaton mentén és a Duna-Tisza közén elterjedt. Korán termőre forduló, bőtermő fajta. Beérési cukorfoka közepes, közepes mennyiségű cukrot termel. Közepesen fagytűrő, rothadásra érzékeny. Rendkívül elegánsan illat gazdag bor. Élénk savtartalmú, zamat gazdag, finoman gyümölcsös savaiban megjelenik a zöld alma, citrom, narancs és az egres aromavilága, de érezhetőek a bodza, akác és vadrózsa virágjegyek. Hosszabb érlelést igényel. Kiválóan érvényesül könnyű salátákkal, előételekkel, fehérpenészes sajtokkal. Szervírozási hőmérséklet: 10-12°C.
E szép nevű szőlők bogyóiba a napfény varázsol csodás anyagokat, amelyekből a mámor anyja kiforr.
Amíg must új borrá szelídül
Csokonai Vitéz Mihály nem győzi kivárni, míg mustja új borrá szelídül:
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen, De semmi; potomra minek heverésszen? Most még jobban is csusz, mert édes valóba, S különben sem látszik színe a kancsóba. És ha az elsőtől még kedved nem duzzad, A másik kancsót is körömhegyig huzzad. Magam is így fogok te utánad tenni: Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni. Neveted? de több is történhetik itt még: Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Vörösmarty Mihály is hasonlóképpen vélekedik, amikor „A vén cigány”-hoz szól:
Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizen, Tölts hozzá bort a rideg kupába. mindig így volt e világi élet, Egyszer fázott, másszor lánggal égett; Húzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, Szív és pohár tele búval, borral, Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal…
Egy korai, 1905-ben kelt oklevél szerint a pannonhalmi bencések egyik sütőmestere a Részeges nevet viselte. A XV. században azonban már elég gyakori a Részeg, Részeges név. (Eredetileg a révült sámán neve lehetett!) De előfordul a Borissza és a Boros családnév is ekkortájt. Persze van Bornemissza is aki a bor iránti ellenszenve miatt kapta nevét.
A részeg panaszai
Petőfi Sándor kitűnően ábrázolja a részeg panaszait „Meredek a pincegádor” című versében.
Meredek a pincegádor, Nehéz teher az a mámor. Haza felé mendegéltem, Terhem alatt összedöltem – Összedöltem! Elnyúltam a föld szinére, Megeredt az orrom vére. Ha ott tégla nem lett volna: Orrom vére nem folyt volna – Nem folyt volna! Nem járnék én a pincébe Jó időbe', rossz időbe'… De tehetek is én arról, Hogy oly igen jó az a bor – Jó az a bor!
Az ős Kaján
Ady Endre világában az idő végtelen, az Ős Kaján a költészet minden átvirrasztott hajnalán Ady mellett ült és ül. A sok ezer részeg hajnal mámorosságát kétféleképpen is értelmezhetjük. A mámoros elvontan lehet ihletes, így a „boros mámorosság” az egész versen keresztül nem szó szerint veendő, csupán a költői megmámorosodás szimbóluma. Másrészt viszont ismerve Ady életstílusát – szó szerint is érthetjük az ivást.
Bibor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján. Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. Piros hajnalok hosszú sorban Suhannak el és részegen Kopognak be az ablakon. Szent Kelet vesztett boldogsága, Ez a gyalázatos jelen És a kicifrált köd-jövendő Táncol egy boros asztalon S ős Kaján birkózik velem. Én rossz zsakettben bóbiskálok, Az ős Kaján vállán bibor. Feszület, két gyertya, komorság. Nagy torna ez, bús, végtelen S az asztalon ömlik a bor. Ó-Babilon ideje óta Az ős Kaján harcol velem. Ott járhatott egy céda ősöm S nekem azóta cimborám, Apám, császárom, istenem. Korhely Apolló, gúnyos arcú, Palástja csusszan, lova vár, De áll a bál és zúg a torna. Bujdosik, egyre bujdosik Véres asztalon a pohár. „Nagyságos úr, kegyes pajtásom, Bocsáss már, nehéz a fejem. Sok volt, sok volt immár a jóból, Sok volt a bûn, az éj, a vágy, Apám, sok volt a szerelem.” Nyögve kinálom törött lantom, Törött szivem, de ő kacag. Robogva jár, kel, fut az Élet Énekes, véres és boros, Szent korcsma-ablakunk alatt.
„Uram, kelj mással viadalra, Nekem az öröm nem öröm, Fejfájás a mámor s a hírnév. Cudar álmokban elkopott A büszke oroszlán-köröm.” „Uram, az én rögöm magyar rög, Meddő, kisajtolt. Mit akar A te nagy mámor-biztatásod? Mit ér bor- és vér-áldomás? Mit ér az ember, ha magyar?” „Uram, én szegény, kósza szolga, Elhasznált, nagy bolond vagyok. Miért igyak most már rogyásig? Pénzem nincs, hitem elinalt, Erőm elfogyott, meghalok.” „Uram, van egy anyám: szent asszony. Van egy Lédám: áldott legyen. Van egy pár álom-villanásom, Egy-két hivem. S lelkem alatt Egy nagy mocsár: a förtelem.” „Volna talán egy-két nótám is, Egy-két buja, új, nagy dalom, De, íme, el akarok esni Asztal alatt, mámor alatt Ezen az ős viadalon.” „Uram, bocsásd el bús szolgádat, Nincs semmi már, csak: a Bizony, Az ős Bizony, a biztos romlás. Ne igézz, ne bánts, ne itass. Uram, én többet nem iszom.” „Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam. Utolszor meghajlok előtted, Földhöz vágom a poharam. Uram, én megadom magam.” S már látom, mint kap paripára, Vállamra üt, nagyot nevet S viszik tovább a táltosával Pogány dalok, víg hajnalok, Boszorkányos, forró szelek.
Száll Keletről tovább Nyugatra, Új, pogány tornákra szalad S én feszülettel, tört pohárral, Hült testtel, dermedt-vidoran Elnyúlok az asztal alatt.
Bor és bordal az irodalomban
A bor dicsérete a magyar irodalomban » A bor dicsérete a külföldi irodalomban »
Bordal » Gondolatok a borról » Gondolatok szüretről » Bor és Haiku » A mámort adó bor »
A szultán tokaji itókája - Münchhausen vidám kalandjai »
