Fesztiváli hírlevél, amely az aktuális eseményekről és a programokról tájékoztat az egész év soránt.
Csináljuk a fesztivált!
Krepuska Géza Szüreti Vigadalom
Ezen az oldalon a Krepuska Géza Szüreti Vigadalom szervezéséért felelős emberek írásai olvashatóak, hítvallásuk a fesztivál ügye mellett.
Igy kezdődött…
Szinte banális a történet. Szerkesztő társam néhány évvel ezelőtt bogarat ültetett a fülembe egy szüreti vigadalomról, ami gyermekkori emlékét idézné. A felvetést akkor tett nem követte.
Aztán hamarosan, településünk születésnapi jubileumaira készülve, rátaláltunk Krepuska Géza professzor emlékére. Ő az a hiteles személy számunkra, aki a két földrajzilag markánsan elkülönülő településrészt: Pestszentlőrinc-Pestszentimrét összekötheti. A professzor egykor Pestszentlőrincen lakott, és kisebb birtokán, Pestszentimrén rendezte be mintagazdaságát, ahol nevezetes szőlőtermesztési kísérleteit folytatta.
Megszületett tehát az ötlet: Krepuska Géza köré fonva az eseményeket, szüreti vigadalomba hívjuk a kerületet!
Születésnapi tortánkat a Tébláb Táncművészeti Iskola, a Bókay Kert, az Önkormányzat, a Dr. Széky Endre Helytörténeti Társaság, a Krepuska család, és sok-sok jóakaratú, lelkes ember munkájával díszítettük. Csodaszép nap volt!
A Bókay Kertben egész napos programmal kedveskedtünk kicsiknek, nagyoknak. Az igazi látványosság azonban a Krepuska Géza emléktáblától induló szüreti felvonulás volt. A lovas, hintós, szekeres felvonulók verőfényes napsütésben tették meg a mintegy 6 km-es távot. A Béke téren és a Lőrinc Center parkolójában megállva kínálással, tánccal, zenével lepték meg az arra járókat. A Bókay Kertbe érve színes forgataggá olvadt össze az ünneplő közönség.
A fesztivál hangulatról a Tébláb, a Válaszút, a 7 próbás, a nemzetiségi tánccsoportok, a Kóborzengő és a Jánosi Zenekar gondoskodott.
Este nyolckor kezdődött a bál. Sok szép hagyományt felelevenítve, népzenére. Volt ott bíró, játékmester, szőlőcsősz, fergeteges tánc, vidám hangulat hajnalig. Négy óra körül csendesedett el a sátor. Világosodott. A park ősfái között hazafelé ballagva már tudtuk, lesz folytatás.
Hajduné Giron Éva főszerkesztő
Álomszép
Úgy kilenc – tíz éves legényke lehettem, amikor egy szombat délelőtt a házunk előtt két lovas vágtázott el. S bár Kőbányán ahol laktam a ló nem volt ritka látvány, azért mégis nagy kíváncsisággal szaladtam utánuk. A szilaj vágta, a ruhájuk, az egyiken fehér gyolcs ing és gatya, a másikon hasonló csak sötétkék – biz nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Csattogott a karikás a kezükben, lobogott az ingujjuk. Gondoltam is „ejha én is, én is köztetek lehetnék!” És ez az érzés csak fokozódott bennem, mikor megjöttek a többiek. Nyalka huszárok, csupa piros, csupa arany, fényes kard az oldalukon, csákó a fejükön. Hintót fogtak közre. Elől-hátul, négy-négy vitéz. A hintóban gyönyörű lány és legény. Velük szemben, - mondták, a Bíró. Egy szekéren muzsikusok érkeztek. Szólt a „muzsika”. Hegedű, bőgő, fúvósok! Hát én még ilyen csodát nem láttam. A lovak táncoltak, fejüket leszegve, magasra emelt lábakkal, kissé oldalvást, jaj! – nagyon szép volt! Legények kerekedtek táncra. Csak úgy rúgták a port. A lányok sikongattak, nevetgéltek. Csók is csattant! Na és a demizson, a kulacs, az, járt kézről-kézre. Bíz nem sírt ott senki. Egész nap tartott a vonulás, sok-sok érdekességet kínálva. Sajnos az esti táncból már kimaradtam. Pedig a szőlőfürtök alatt a lugasban, na ott volt aztán nagy vidámság. Messzire hallatszott a víg muzsika, és a szép énekszó. Ezt azonban már lágy álomban hallottam.
Szüreti hangulat a múlt század közepén »
Szüreti hangulat az 1950-es években »
Bizony negyvenhatszor értek be a szőlőszemek, hogy aztán, szorgos asszonykezek munkájával puttonyba kerüljenek. De addig hányszor csattogott a metszőolló, hányszor metszett a görbekés, a szorgos boros gazdák kezében? S ahogy telt a prés, s a szorítás nyomán csordult az édes must, úgy ragyogott egyre jobban és jobban a gazda szeme. Hiszen volt miért aggódni. Filoxéra, Peronoszpóra, jégverés, seregélyek hangos, soha el nem fogyó csapata, és, hogy időben kisüt-e, vagy süt-e eleget az áldott nap.
Ezért az a nagy öröm, amit szokásaink szerint vidám felvonulással, „körmenettel” és szüreti bállal ünneplünk. Ezt a népszokást vágytam feleleveníteni. Törtem a fejem, hogy miként álmodhatom vissza a mai, imrei, lőrinci emberek számára ezt a szép ünnepet.
És jött a segítség. Hogy hogyan? Ha kedves olvasó elolvassa az „Így kezdődött” főszerkesztői írást, bizonyára összeáll a kép. Végezetül, jó szórakozást kívánok a honlap böngészése közben!
Szeretettel,
Chrobák János szerkesztő
Egy bajom van, hogy nem én találtam ki
Amikor azt kérdezik tőlem, hogy mi bajon van Krepuska Géza Szüreti Vidadalommal, akkor azt kell mondanom, hogy egy bajom van, hogy nem én találtam ki.
Ugyanis meggyőződésem és vallom is, hogy ez egy nagyszerű, példaértékű rendezvény, még akkor is, ha viszonylag – remélem, hogy nem lesz mindig így – kevesebben vesznek részt benne.
Nagyszerű rendezvény, mert egy elfelejtetett, vagy elhanyagolt hagyományt elevenít fel, hogy lehetőséget biztosít egy réteg igényes szórakozásához, egy olyan rendezvény, mely nem a populáris igényeket elégíti ki.
Személy szerint nekem azért is nagyszerű, mert látok fiatalokat is felszabadultan táncolni, énekelni, szórakozni, és örömüket lelik a hagyományok felelevenítésében.
Találkozom azokkal az emberekkel, akik részben emlékeikben őrzik a régi hagyományokat, és olyan fiatalokkal is, akik az idősebbekkel együtt a hagyományokat újraélesztették, és szeretnék régi fényükbe újra visszaállítani.
Amikor nap mint nap arról beszélünk, hogy értékvállság van, akkor nagyon jó érzés egy olyan csapat munkáját segítenem, akik tudják, akik értik, akik újra teremtik a valós értékeket.
Tisztelettel:
Papp József Bókay Kht. ügyvezető igazgató
Jó szívvel elfogadunk minden ötletet, megvalósulatlan álmot, amivel a vigadalmat emlékezetessé tehetjük!
Felhívás
