Fesztiváli hírlevél, amely az aktuális eseményekről és a programokról tájékoztat az egész év soránt.
Miért épp dr. Krepuska Géza?
Krepuska Géza a modern magyar fülgyógyászat megteremtőjének élettörténete
(részlet)
Hamarosan megjelenik Pándy Tamás: Krepuska Géza életműve (Krepuska Géza a modern magyar fülgyógyászat megteremtőjének élettörténete) című munkája (Pestszentimre – Pestszentlőrinc Önkormányzata kiadása)
A XVIII. kerület pestszentlőrinci és pestszentimrei részéhez több neves személyiség is kapcsolódott az évtizedek során, illetve a történelmi távlatokban. Illő tisztelettel adózott emléküknek Pestszentlőrinc és Pestszentimre lakossága, tanulóifjúsága. Viszont nagyon kevés személy volt a régmúltban és napjainkban, aki mindkét településhez is kötődött volna. Tulajdonképpen dr. Krepuska Géza lehet ily módon az az „összekötő kapocs” a kerület két része között, akit mindkét település magáénak érezhet.
Helytörténetünk korábban is tudott a arról, hogy van kapcsolat a Krepuska-család és múltunk között. Megítélése azonban nem volt egyértelműen pozitív, hiszen Lőrinc szimbólumának tartott Gloriettet présháznak használta, nem átallotta a borát ebben a három uralkodó által „beszentelt” helyen tartani – volt a ki nem mondott vélekedés a professzorról. Mára már kiderült, hogy talán épp ő mentette meg a korábbi pusztulástól a köralakú kilátót. Fotó bizonyítja például, hogy ő pótoltatta az időközben elpusztult körbefutó erkélyt.
Aztán szép lassan felfedezte helyi történetírásunk dr. Krepuska Gézát. Beszivárgott a helyi köztudatba, hogy ő volt az első fülész, aki megkapta – a mai szóhasználattal – a tanszékvezető egyetemi tanár címet. Kiderült az is, hogy az imrei Krepuska-kastély volt Magyarország első beton épülete. Majd arra is fény derült – az újságcikkek, helyi kiadványok hatására –, hogy sok olyan lakos él közöttünk, akiket gyógyítottak a Krepuska doktorok, volt olyan is, aki az életét köszönhette a professzor gyors beavatkozásának.
Fritsch Lajos jelentkezése folytán kapcsolat fejlődött ki a leszármazottak és a helyi kutatás között. Az 1986-os, Krepuska Géza életét ismertető előadás után kezdtek tervek születni arról, hogyan lehetne méltó emléket állítani a sok mindenben rendkívüli embernek. Ekkor merült fel az életét bemutató könyv írásának elképzelése is.
Sajnálatosan eladta a Tsz. az 1951-ben ölébe hullott Krepuska-kastélyt, ami nem sok-kal később lángra kapott és kiégett. Azóta csupasz falai merednek az ég felé, mintha onnan várná a jobb sorsát. Ugyanis hiába várt földi segítséget a Műemléki Felügyelőségtől és később a jogutódjától, sorsa a tulajdonos döntésén múlik.
A műszaki műemlékmegmentési kísérlet kudarca után sikerült az akkor épült Alacskai utcai lakótelep egyik utcáját Krepuska Géza sétánynak elneveztetni a kerületi önkormányzat testületi döntése értelmében. A testület azonban elvetette a Krepuska lakótelep elnevezést, pedig ez a terület valamikor a Krepuska-gazdaság részét képezte.
A Krepuska Géza sétány első házának falán ma már arcvonásait is megörökítő emléktábla hirdeti a névadó helyi tevékenységét.
Pár éve „Krepuska Géza szüreti vigadalom, felvonulás és bál” címmel kezdődött hagyományteremtő célzattal az a rendezvénysorozat, mely Pestszentlőrinc és Pestszentimre helyszínein vonul végig minden évben, valóban összekötve a két kerületrészt.
Ehhez az eseménysorozathoz kapcsolódott az Internetre készített Krepuska-honlap.
Az iskolások Krepuska ismereteit bővítette egy vetélkedő-sorozat, mely több fordulóban tárta fel Krepuska Géza és családja élettörténetét.
Ekkor tudhatták meg, hogy:
- 1861-ben született Pesten, apja a pusztaszentlőrinci uradalomban szolgált, ott is temették el. Édesanyját még korábban elvesztette, ezért a felvidékre került a szlovákiai Uhorszkára,
- az evangélikus gimnázium után orvosi diplomát szerzett,
- Bécsbe utazott, hogy a modern fülgyógyászat nagyjaitól elsajátítsa a szakma új fogásait,
- a régi Szent János Kórházba, majd a Szent István Kórházba járt be fizetés nélküli fülorvosként. Járta az osztályokat és kezelte a fülbetegségben szenvedőket, hiszen akkor még nem voltak fülészeti osztályok. Az operációk is csak a szabaddá vált sebészeti műtőkben történhettek meg,
- boncolási gyakorlatait is hosszú évtizedekig végezte napi munkája után járt be az anatómiai intézetbe,
- mikroszkópos metszetekről először ő készített Magyarországon fényképfelvételeket napfény segítségével,
- a bakteriológia tudományát is „önképzéssel” sajátította el, bár hasznára volt Budapest tífuszos és kolerás megbetegedésben szenvedő betegeinek is. Hozzájárult ugyanis a kórokozók azonosításához és az ivóvíz terjesztő hatásának kimutatásához,
- hírneve egyre nőtt, páciensei száma gyarapodott, az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjai közé választották, 40 évig megbecsülten végezte munkáját,
- magántanári vizsgái letétele után a budapesti egyetem orvosi karán taníthatta a fülgyógyászat tantárgyát,
- a Szent István Kórházban 10 évet töltött megreformálva a fülészeti kezelést, ápolást,
- a Szent Rókus Kórházba már a fülgyógyászati osztály vezetésére hívták meg, majd az egyetem is felkérte a fülészeti tanszék vezetésére, amely ugyanazokban a helyiségekben volt, mint az osztály. Itt teljesedett ki szakmai karrierje. Az addig külföldre járó fülbetegek útja megállt a Rókusnál, s megfordult az útirány is, mert most nyugatról jöttek a külföldiek Krepuska professzor úr klinikájára, a család elmondása szerint különvonattal is érkeztek Budapestre,
- a Rókusban több mint 100.000 beteget gyógyított, majdnem 6000 agyműtétet hajtott végre 20 év alatt, a meggyógyított betegek számában jobb arányt ért el mint a – fejlett műszerezettségű, több pénzzel rendelkező – nyugati félteke klinikái,
- új műtéti eljárásait, gyógyítási módozatait szívesen alkalmazták, külhonban is. A Krepuska-iskola fogalom volt, sokan törekedtek szárnyai alá kerülni, tőle ugyanis a legmagasabb szinten lehetett elsajátítani a fülgyógyászat minden ágát, (van olyan operációs eljárása, melyet több mint 100 évvel később, ma is alkalmaznak),
- kollegáival és az egyetemi professzortársaival korrekt viszonyban élt. Közvetlen munkatársaival baráti viszonyban állt, így nem meglepő, hogy a tanársegédeknek, gyakornokoknak be illett mutatni a kiválasztott jövendőbelijüket is. Ilyenkor ajándék „járt” a professzor úrtól,
- sosem érdekelte, hogy kollegái milyen vallás hívei, milyen világnézetet vallanak, semmiféle egyéb megkülönböztetést sem alkalmazott,
- tudományos cikkeinek száma jóval a 100 fölött mozog, szinte mindegyikről készült ún. különlenyomat, ezek rendszeresen megjelentek más országokban, főleg német és olasz nyelvterületen, több határon túli fülgyógyászati egyesületnek rendes tagja is volt,
- a magyarországi fülészeti szakosztályokban, egyesületekben meghatározó volt a szerepe, legtöbbnek az alapító tagjai között is olvashatjuk a nevét, s majd mindegyiknek hosszú évekig viselte az elnöki tisztségét is, nyugdíjas éveiben örökös, tiszteletbeli elnöki címmel „tüntették ki”,
- rengeteget tett a fülgyógyászat elfogadtatásáért, azért, hogy ne csak a sebészet árnyékában, mintegy melléktudományként kezeljék (le) a fülészetet,
- személyes kvalitásainak döntő mértékben szerepe volt abban, hogy a fő tanszékek (sebészet, belgyógyászat) rangjára emelték a fülgyógyászatot is,
- első fülésze volt Magyarországnak, aki nyilvános rendes tanári címet kapott, ennek a legmagasabb egyetemi fokozatnak ma a tanszékvezető egyetemi tanári cím a megfelelője,
- az egyik nagy vívmánya volt Krepuska Géza professzornak, hogy kötelező tantárggyá „emeltette” a fülgyógyászatot,
- 37 évet töltött az egyetemi katedrán, ez idő alatt szinte minden orvostanhallgató hallgathatta előadásait. Tanítványai, munkatársai vezető főorvosok, egyetemi tanárok, klinikavezetők lettek,
- érdemei közül az elsők között kell említeni, hogy ráirányította a figyelmet a fülgyulladások gyógyításának fontosságára. Az addig elhanyagolt kezelés, illetve az, hogy nem oktatták a fülgyógyászatot oda vezetett, hogy a fel sem ismert fülproblémák halált okozó szövődményeket okoztak,
- a fülgyulladások sokszor vezettek agytályog műtéthez, aminek a sikere – az elhatalmasodott gyulladás miatt – igen kérdéses volt. Az ország minden pontjáról szállították a kritikus állapotban lévő betegeket Krepuska tanárhoz, hátha megtörténik a csoda és felépül a beteg. Bízhattak ebben, mert szinte egész Európában Krepuska Géza dr. százalékos túlélési mutatói voltak a legjobbak,
- Magyarországon a népbetegségnek számító fülgyulladás visszaszorításában elévülhetetlen érdemeit említhetjük. Az orvosok továbbképző tanfolyamain és a különböző orvosi konferenciákon tartott számtalan előadásán kiemelt témaként szerepelt a fülbetegségek felismerése, gyógyításuk fontossága. A figyelemfelkeltés eredményeként lényegesen visszaszorult a végzetes esetek száma, s jelentősen emelkedett a füloperációk száma,
- orvosi munkássága elismeréseként megkapta a „magyar orvosi nobel díjnak” számító Balassa emlékérmet,
- nyugdíjba vonulása alkalmából Magyarország kormányzójának legmagasabb szintű elismerő oklevelét, érmét vehette át,
- aktív egyetemi orvosi életének lezárásaként megjelentette Fülgyógyászat című (tan)könyvét, melyet ma is igen hasznosan forgathatnak a szigorlatra készülő medikusok,
- orvosi hivatásával egyenértékű fontosságúnak tartotta a családját. Gyerekeinek neveltetésébe, iskoláztatásába nem engedett beleszólni. A taníttatás költségeiben nem volt felső limit, mindegyik „kis” Krepuska a maximális szinten képezhette magát,
- a családban abszolút tekintélynek örvendett, szigorú döntései megkérdőjelezhetetlenek voltak, a végső szó kimondása előtt azonban mindent mérlegre tett, megfontolt,
- a Reviczky utca 4. számú lakás volt az a tégely melyben minden Krepuska megtalálhatta otthonát, családi békéjét, biztos menedékét. Több alkalommal a gyerekek, unokák barátai is szinte családtagként élvezhették egy felső középosztálybeli gazdag család fészekmelegét, sokszor nyaraltak együtt a Krepuska-gyerekek és barátaik Somoskőújfalun, vagy pusztaszentlőrincen, soroksárpéteri-pestszentimrén,
- dr. Krepuska Géza birtokvételei azokat az érdeklődési területeit elégítették ki melyeket fülészi hivatása mellett fontosnak érzett. A péteripusztai homok kiváló terepnek bizonyult a homoki szőlők borainak magasabb színvonalra emelésére. A somoskőújfalui birtok lehetőséget adott a gyümölcsfák ültetésére, kezelésére, nemesítésére, valamint ásványtani kutatásainak beteljesítésére. Ezeket a természeti tudományágakat a legprofibb módon űzte, sokat segítve ezen szakterületek felkent tudósainak,
- szőlőkísérletei oly jól sikerültek, hogy azokon alapították meg a „Helvétia” kutató centrumot. Komoly eredményeket ért el a filoxéra elleni küzdelemben, a homoki szőlők, borok elfogadtatásáért rengeteget kísérletezett, szőlőfajtákat nemesített. A kertészet- szőlészet professzorai csodájára jártak az Isten háta mögötti Soroksárpéterire (ma: Pestszentimre),
- Somoskőújfalu gazdag terepet adott a kőzetek gyűjtésére, tudományos feldolgozására, nem csoda, tehát, hogy Földtani Intézet igazgatója is gyakori vendég volt a Krepuska-birtokon. A bazaltbánya értékes kőzete is vonzotta a téma profeszszorait,
- a Krepuska-féle bazaltbánya a legjobb minőségű – útkövezéshez használt – alapanyagot szolgáltatta. Budapest számos útját kövezték a somoskői bazaltbányából vásárolt nagy-, vagy kiskocka kövekkel,
- ugyancsak a somosi birtokhoz kapcsolódnak azok a gyümölcsfaültetvények, melyek termésével számos díjat nyertek a Krepuskák. A 300-400 holdas almás, körtés, diós a Kertészeti Főiskola professzorait vonzotta. Ennek a szépen ültetett, nemesített gyümölcsösnek az elismeréseképp rendszeresen kértek tanácsot a főiskolai tanárok dr. Krepuska Gézától az új telepítéseknél,
- nyugodtan hódolhatott szenvedélyeinek, mert ezeknek a gazdaságoknak a veszteségeit finanszírozni tudta kiemelkedően magas orvosi (főleg a magánpraxisából befolyó) jövedelméből. A leszármazottai tudni vélik, hogy Budapesten a legtöbb adót fizetők élén állt, s havonta megkeresett 40.000 koronát is (ami akkor igen nagy bevételnek számított),
- a pénzt nagyon megbecsülte, kétszer is meggondolta hogy egyáltalán kiadja-e, s ha már az elköltés mellett döntött, többször is végiggondolta mire költ,
- az evangélikus vallásának is segítségére sietett Krepuska doktor, előbb, mint kispesti gyülekezet egyik vezetője, nyugdíjasként viszont már az országos vezetőségben is vállalt szerepet,
- fontos ujjgyakorlatnak tartotta a mindennapi hegedülést, ami a füloperációk precízebb kivitelét segítette.
Csak „ennyi mindennel” foglalkozott dr. Krepuska Géza, hogy mindezt hogyan tudta belesűríteni napi 24 órába örök rejtély marad.
A tudást, szorgalmat, kitartó munkát, tehetséget, szerénységet értékelte – azokat a tulajdonságokat, amelyek őt is jellemezték.
Politikával sohasem foglalkozott, talán ennek is köszönhette, hogy minden rendszer elismerte határtalan szaktudását, fülészi nagyságát.
Emberi nagyságát azok a közösségek ismerik el, ahol meghatározó volt a jelenléte. A XVIII. kerületen kívül a Reviczky utca 4. számú ház falán, Somoskőújfalun és Somoskőn állítottak emléktáblát, emlékoszlopot Krepuska Géza professzornak, illetve a somoskőújfalui általános iskolát is róla nevezték el, 50 oldalas füzetecskét adtak ki a Krepuskák ottani életéről.
Mai világunkban igen ritka jelenség az olyan polihisztor, mint amilyen Krepuska Géza professzor volt. S talán helytörténetünkben is egyedülállóan érdekes az az életpálya, amit ő megtett a szegény, szlovák kisközségi, majd majorsági gyerekévektől a gazdag középosztálybeli értelmiségi, legmagasabb posztra eljutó egyetemi profeszszorságig, európai hírű tudósságig. Talán itt adhatjuk meg a választ a fejezetcímben feltett „Miért épp dr. Krepuska Géza?” kérdésre: mindazért, amit az előző sorokban leírtunk.
Emlékének ápolása a mi feladatunk, mintahogy annak a megfejtése is ránk vár, hogyan sikerült ennyi témával ilyen magas szinten foglalkoznia – erre teszünk kísérletet a következő oldalakon.
Dr. Krepuska Géza életrajz » A falu, amely főváros » Településtörténeti érdekességek a szőlő- és bortermelésről »
Pándy Tamás
Pándy Tamás így vall önmagáról: 1947-es születésem óta Pestszentimrén élek. A Szélső utcai Általános Iskolába jártam, után a Puskás Tivadar Távközlési Technikumot végeztem el. Később a Távközlési Műszaki Főiskolán diplomáztam. 1966-tól 40 évet dolgoztam a Ferihegyi Repülőtéren. 1976-ban házasodtunk össze Nadrai Éva óvónővel, két fiunk született.
1968 óta részt vettem a helytörténeti kutatásokban. Először a Népfront kereteiben dr. Széky Endre református lelkésszel és Deli Lászlóné Népfront titkárral alkottunk helytörténeti csapatot, amikor lehetőség nyílt rá „önállósítottam” magam a keretektől. Megalakítottam a Pestimre Története Bizottságot (PTB), majd 1989-ben dr. Mayer Lajossal létrehívtuk a Dr. Széky Endre Pestszentimre Történeti Társaság szervezetét. Az azóta is működő civil, mindenfajta irányzattól mentes közhasznú szervezetünk Pestszentimre múltját kutatja, jelenét befolyásolja, jövőjét építi. Több emlékmű, emléktábla, kiállítás, helytörténeti, lakossági érdekvédelmi akció fűződik a Széky Társaság nevéhez. Gondozzuk a Pestszentimre Gyűjteményt, segítjük a kutatókat, a kerület és a főváros kiadványait. Folyamatosan kutatjuk Pestszentimre történetét, gyűjtjük emlékeit, sprobáljuk közkinccsé tenni. Kezdeményeztük a Pestszentimrei Napokat, a városrészi önkormányzatot, Pestszentimre központjának kialakítását. Megalapítottuk a Pestszentimréért Díjat, kiadjuk a Falukép című újságot, több könyvet adtunk ki Pestszentimre történetéről és még sorolhatnám a 19 év eseményeit.
Aktívan vettem részt a Pestszentimrei Városrészi Önkormányzat munkájában.
Felhívás
A Krepuska családfa hatalmas koronája nagyon sok olyan leszármazottat is takar, akit nem ismernek még a rokonok sem. A családfa a ’70-es években készült el, azóta nem vezette senki sem a változásokat, ezért szeretnénk egy felhívással élni a Krepuska család tagjaihoz: segítsenek folytatni a családfát, kérjük írják meg az ő águk történetét a személyek születési (halálozási) dátumait, helyeit, házasságkötésük idejét, helyét, a házasulandók neveit, gyermekeik neveit, születési helyét, idejét, és így tovább. Kérünk mindenkit, hogy vezesse vissza a családfáját Dr. Krepuska Géza professzorig, hogy eligazodhassunk az ágak között. Előre is köszönjük a társszerzősséget.
Szeretnénk a Krepuska családnak írásos emléket is állítani, ehhez is szeretnénk segítséget kapni. Nemcsak a Krepuska leszármazottaktól várunk dokumentumokat, fényképeket, emlékeket, hanem az ismerősöktől, egykori páciensektől, barátoktól, orvosoktól, egyszóval mindenkire számítunk!
