Fesztiváli hírlevél, amely az aktuális eseményekről és a programokról tájékoztat az egész év soránt.
A moldvai csángó tánckincs
Moldvai csángók
A csángók több Romániában élő magyar nyelvű kisebbségi népcsoport összefoglaló neve. Három fő csoportjuk van: a moldvai csángók, a gyimesi csángók és a barcasági csángók.
A moldvai csángók a magyar szóhasználat szerint a Romániában, Moldva tartományban élő magyar nyelvű népcsoport tagjai, akik vallási szempontból a moldvai katolikus lakosság részét alkotják. A román szóhasználatban a ceangău (csángó) népnevet ezenkívül a román nyelvű moldvai katolikusokra is alkalmazzák. Az ő hagyományos kultúrájuk szintén különbözik az ortodox vallású románokétól, és sok hasonlóságot mutat a magyar nyelvű csángókéval.
A moldvai csángók Bákó, Neamţ, Iaşi, Vráncsa megyékben alkotnak számottevő közösségeket. Az utóbbi ötven év kirajzásainak eredményeképpen elszórtan élnek még Galaţi, Botoşani, Vaslui megyékben, de ugyanígy a dobrudzsai Constanţa és Tulcea megyékben is.
A magyarul is tudó moldvaiak száma ma 62 ezer körülire tehető, ami a moldvai katolikusoknak csak mintegy egynegyede (25,8%-a). A moldvai román anyanyelvű katolikusok jó részének ősei azonban szintén az egykori magyar lakosság között keresendők.
A moldvai csángó tánckincs
A moldvai csángó magyarság nagy területen szétszóródott különböző csoportjainak tánckincséről, táncéletéről keveset tudunk, csupán a Magyarországra áttelepülők-től származnak a néhány településükre (Gajcsána, Lábnik, Klézse, Diószén, Lészped) vonatkozó adataink. A moldvai népi tánckultúra alapvetően eltér az erdélyitől. A Kárpát-medencei tánckészlet falvanként négy-öt rögtönzött, egyéni férfi- és páros tánc-típusa helyett Moldvában a közösségi jellegű körtáncok és a kötött szerkezetű páros táncok egész sorát találjuk. Az egyszerű formakészletű lánc- és páros táncokból egy-egy faluban több tucatot, néha 20-30-at is ismernek. E motívumismétlő vagy strófikus szerkezetű táncokhoz többnyire egy-egy állandó dallam és táncnév kapcsolódik. A nevek pedig falvanként, sőt nemzedékenként is különbözhetnek, így a csángó tánckincsben nem egyszerű az eligazodás. Tánckészletük lényegében azonos a moldvai-kárpáti románságéval, rendkívüli hagyományőrzésük miatt azonban sokszor régiesebb. Tánckultúrájukra a középkorias kollektivitás, az egyéni műfajok szinte teljes hiánya jellemző, így benne erdélyi vagy magyaros vonás kevés van.
A moldvai csángó táncok három csoportját
- a körtáncok,
- a körtánc- és párostánc-ötvözetek,
- a páros táncok
jelentik.
Moldvai csángó körtánc
A kollektív körtáncokat nők-férfiak vegyesen járják, bár sok helyütt még a közelmúltig is csak nemenként elkülönítve táncoltak. Római katolikus, többnyire idegen (olasz, lengyel) papjaik ugyanis tiltották a nemek együtt táncolását, s még a páros táncokat is sokáig csak a nők, illetőleg csak a férfiak táncolták együtt. Legáltalánosabb körtáncuk a lassú kezes és a gyors öves. Mindkettő az összefogódzás módjáról nyerte nevét, és a román hora de minával azonos. 
Több dallammal kapcsolódik, s egyszerű lépő-csusszanó motívumok ismétléséből áll. (A Klézse környéki csángók ezt az „Édes Gergelem…” szövegű dalra is táncolják.) Emellett más hórafajtákat is táncolnak: a hora la bátait (dobogós hóra) főként férfiak járják, s újabbak a hóra máre (nagy hóra) és a hóra unire (az egyesülés hórája). A szintén több dallamra járt gyors övesben - ami a román sirba megfelelője - egymás bernécébe (szőttes övébe) fogódznak, s a tripódikus, aszimmetrikus szerkezetű (6/4-es) alaplépést cifrázzák. Az említett általános táncaik mellett olyan, egyetlen dallammal kapcsolódó újabb lánctáncokat is járnak, amelyek rövidebb-hosszabb motívumkombinációk, motívumsorok ismétléséből állnak. Ilyen fejlettebb lánctáncok például az alunelu, a botosánka, a bulgarászka, a korogyászka, a ráca, a tolumba, az oficerászka.
Moldvai csángó körtánc- és párostánc-ötvözetek
Átmeneti csoportot jelentenek a páros tánccal ötvözött körtáncok, amikor a láncban összefogódzva járt motívumsor páros forgásokkal váltakozik, például: a banumarocsini, a csimpolyasászka.
Moldvai csángó páros táncok
A páros táncok népes csoportjában több különböző eredetű táncot találunk. Néhány szabadabb, legalább motivikailag variálódó - erdélyi, kárpáti és ukrán - hatású páros táncok: kettős (de doi), erdélyes (ardeleanca), magyaros, csárdás, ruszászka (ruseasca), románca (romanca) mellett a teljesen egyöntetű, egy dallamhoz kapcsolódó kötött táncok vannak többségben. Ezek motivikai, szerkezeti szempontból közép-európai jellegűek, s német, illetve lengyel közvetítéssel terjedhettek el Moldvában: keresel, floricsika, tindia, seremoj.
A kettős (de doi = kettős) kézfogással járt sétáló és forgó páros tánc (alapritmusa egyezik a gyimesi kettőssel. A ruszászka ugróforgó páros tánc. Az erdélyi forgós páros táncaikkal rokon, de csak az oldallépésekre és páros forgásra korlátozódó páros tánc a magyaros, a csárdás és a románca. A magyarost és az újabban elterjedt csárdást 1-2 régibb vagy újabb énekelt dallamra merev, kötött alakban táncolják (Pl.: Virágos kenderem elázott a tóba…, Hallod-e te körösi lány…). A páros forgásnál a lány derekát a férfi kendővel fogja át. Az argyelánkát, a magyarost és a csárdást négyes kis körös, kétpáros alakban is táncolják, amelyben a magyarosnak tartott sirülés (forgás) dominál.
A közép-európai jellegű, csupán egy dallamhoz kötött páros táncok teljesen szabályozottak: az ide-oda oldalt mozgás páros polkaforgással váltakozik (keresel, floricsika, tindia, seremoj). A játékos páros táncok néhány régibb típusa főleg a lakodalmakban fordul elő. A kecskésben az egymás mellett elhelyezkedő párok egyszerű váltólépéssel az óramutató járásával ellentétes irányban köríven táncolnak, s a táncvezető rigmusos kommandálására időnként a leányok párt váltva előre haladnak. A közkedvelt tánc több, falvanként eltérő néven él Moldvában. A perenyica (pelenita) nevű csókos párválasztó játékot zsebkendővel táncolják, a mucika (mutica = macska) pedig a 18. századi forrásokból ismert egeres táncnak felel meg, amelyben a macska két szemben álló sor között kergeti a menekülő egeret.
A moldvai csángó táczene
A moldvai csángók tánczenéje a legutóbbi időkig megőrizte régies jellegét, Legfontosabb hangszerük a szültü (süvöltő) nevű 6 lukú furulya, amelyet dunnyogósan fújva, azaz a gégében képzett zöngés morgós alapzörejjel tesznek a tánckíséretre alkalmassá. Nemrégen még a kobza (koboz), a doromb és a duda is hozzátartozott hangszerkészletükhöz. Újabban mint egész Moldvában és Bukovinában - a rezesbandák szorítják ki a csángóknál is a régi tánczenét, így a hangszeres tánczenéjük teljesen egybevág a moldvai románokéval. A néhány énekelt formában is ismert daltam mellett (Ideki a csenderben, Virágos kenderem, Édes Gergelem, Kőrösi lány) a motívumismételgető, valamint kanásztánc-típusú, AABB szerkezetű 2/4-es ütemű táncdallamok az uralkodók.
Forrás: Pesovár Ernő-Felföldi László: A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya
Guinness rekordkísérlet: Egyidejű moldvai csángó csoporttánc »
