Fesztiváli hírlevél, amely az aktuális eseményekről és a programokról tájékoztat az egész év soránt.
Szólások, közmondások
Bormondások
A szóláshagyomány egyes alkotásait a köznyelv szólásnak, közmondásnak nevezi, gyakran nem téve különbséget a kettő között. A szólás és közmondás gyűjtemények összeállítói a fentieken kívül számos más megnevezéssel illetik: így a borral kapcsolatos szólásokat és közmondásokat szokás bormondások néven említeni.
Baranyai Decsi János az első magyar közmondásgyűjtő
Az egyházmegyéjéről Baranyainak, nemesi családjáról Czimornak, szülőhelyéről Decsinek nevezett Baranyai Decsi János, a legjelesebb magyar humanisták egyike 1560 táján látta meg a napvilágot.
A reformáció virágzó iskolájában oly sikeresen szívta magába a tudományokat, hogy Debrecen, Kolozsvár után a kor leghíresebb egyetemén, Wittembergben tanult. Írt és beszélt héberül, görögül, latinul, németül, franciául, spanyolul, de valószínűleg elboldogult törökül és rácul is anyanyelvén kívül.
Számos műve között akad filozófiai tankönyv, magyar s birodalmi törvénygyűjtemény, több történeti munka, számunkra talán mégis legbecsesebb közel ötezer szebbnél szebb szófordulatot rejtő közmondásgyűjteménye, amit röviden Adagiorum-nak mondunk. Maga a szerző - aki nem szolgain, hanem értelem szerint ültette át a főleg latin és görög szólásokat - úgy tartja, a közmondások nem mások, mint maradványai, s bizonyos lángocskái ama ősi filozófiának és bölcsességnek, amely a régieknél még sokkal romlatlanabbul élt, mint az utódoknál. Szerinte ezeket nem terjedelmük, hanem a bennük rejlő gondolat értéke és emelkedettsége alapján kell értékelni - mondja latin nyelvű előszavában, amit Csonka Ferenc ültetett át magyarra.
A szólás- és közmondásgyűjtemény
1598-ban Bártfán, a Klösz-nyomdában jelent meg Decsi Adagiorum graecolatinoungaricorum chiliades quinque című kötete, az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény. Ez a munka Közép- és Kelet-Európában az elsők közé tartozik, csak egy cseh gyűjtemény előzte meg. Korábban jelent meg pl. angol, arab, francia, német, olasz gyűjtemény, rá következett 1618-ban a lengyel gyűjtés, majd a litván, észt, ukrán; 18. századi az első finn, orosz, szerb, szlovák, a 19. században látott napvilágot az első bolgár, román és szlovén gyűjtés.
Decsi a kötet összeállításakor Erasmus és több más, 16. századi szólásgyűjtő (Hadrianus Iunius, Brassicanus, Gilbertus Cognatus és mások) Bázelben 1574-ben kiadott magyarázatos latin–görög szólásgyűjteményét veszi alapul. Válogat belőle, a magyarázatokat elhagyja, helyette a magyar megfelelőt vagy a magyar fordítást közli. A talán 200-300 példányban megjelent, kis alakú, 444 oldalas kötet 4827 magyar adatot tartalmaz, köztük mintegy 800 szólást és közmondást. Ma négy teljes és tíz hiányos példánya ismert. A gyűjteményből több száz adatot átvett Szenci Molnár Albert Magyar–latin szótárának második (1611-es), hanaui kiadásába, onnan kerültek a későbbi (heidelbergi, nürnbergi) és a Bod Péter és Pápai Páriz Ferenc által átdolgozott kiadásokba és az ezutáni közmondásgyűjteményekbe is. 1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem 400 példányban megjelentette az Adagiorum hasonmás kiadását.
Mi érdekes lehet egy 400 éves szövegben, gondolatban a ma olvasója számára? Az első és talán a legmeglepőbb, hogy önmagára ismerhet: szinte nem változott a világ, ugyanaz jellemzi az egykori és a mai embert. A második, hogy a legtöbb szólás, közmondás alig szorul magyarázatra, s meglehetős éleslátásról tanúskodik. Mindezt magunk is nyomon követhetjük néhány válogatott példa alapján, ahol a bormondások között csemegéztünk.
Bormondások az Adagiorum-ból
Cégér nélkül is elkél a jó bor.
Borral kell megbékélni.
Addig hántsd a hársfát, amíg hámol. (Valaha a hárs háncsát a szőlőkötözésre használták.)
A vízitaltól nád terem az orrodban.
Jó a sör, mégis a bor az anyja.
A bor megtanít az ékesen való szólásra. (Ezt hívták latinul eloquentianak: a magyar elegancia őse.)
Jókor jössz, elkölt (elmúlt) a szüret.
Vízből csinált bor. (Nincs új a nap alatt…)
Nincs oly bölcs ember, akit a bor meg nem bolondít. Vagy igyál, vagy vakarj falat.
Könnyű a pohár mellett vitézködni. (Lám, Háry Jánosnak voltak elődei!)
Mindent kivészen a bor természetéből.
Valamely bort a cigányok szeretnek, jó bor az.
Igyál ökör: tóvíz!
A szegényt akárhol is megnyomoríthatják, de a gazdagnak borban (bor gyanánt) veszik vérét.
Még kannája sincs s immár fúrja a bort.
Ebszőlő sem terem kertedben, mégis borban válogatsz.
Én metszőkésről szólok s ők kapát emlegetnek. (Másról beszélnek.)
Óbor jó s új szalonna.
Nem jó felesen inni. (Tudniillik az asszonyon mással osztozni…)
Az ördög is úgy tartotta a fiát: enni adott, inni nem. (A hanyag vendéglátóra mondják, ha elfelejt tölteni.)
Eb a varga bor nélkül. (Van, akit csak a boráért szoktak megtisztelni.)
Borban kell a vért meginni. (Már akkor ismerték ezt a jótékony hatást!)
Nem jó óhordóba új bort tölteni, mert két kár lesz belőle.
