A szőlőnövény

Amit a szőlőnövényről a laikusoknak is illik tudnia

A szőlőnövény (vitis) hosszú múltra tekint vissza, már jóval az emberi civizáció kialakulása előtt csaknem az összes földrészen képviselte magát, létezését számos lelet bizonyítja. Minden bizonnyal már a harmadkor elején létezett a Földön: többek közt az alaszkai, izlandi termőterületek létéről a felszín alatti mélyebb rétegekben talált megkövesedett tőkék tanúskodnak. Hazánkban a legkorábbról származó ősszőlőlelet Erdőbényéről, Tokaj-Hegyaljáról származik. A Vitis Tokayenis megközelítőleg 15 millió éves. Ezen kívül több későbbi írásos forrás és különböző edények, görög amforákat díszítő motívumok is mind-mind arra utalnak, hogy őseink ismerték a szőlőt, mi több, a belőle készített nedű kultúrák szertartásainak nélkülözhetetlen kellékévé vált az idők folyamán.

Ez azonban nem a mai formájában ismert növény: a savanyú bogyójú, vadon termő ősszőlő kevéssé felelne meg a ma általunk használt borszőlő kategória által támasztott követelményeknek. Nemes kultúrnövény formáját mintegy 6000 éves szőlőművelési folyamat, nem kevés konfliktussal járó történelme termékeként nyerte el.

A szőlőnövényt rengeteg részre lehet bontani, maradjunk azonban a legfontosabbaknál, amit még a laikusoknak is érdemes tudniuk. Ezek alapján a szőlőnövényt a gyökérrendszer és a szárrendszer alkotja.

A szőlőnövény gyökérrendszere

A szőlőnövény gyökere járulékos gyökér, azaz a szárrendszer valamely más részéből képződött. Funkciója, hogy rögzítse magát a növényt, és hogy a talajból vizet és abban oldott anyagokat vegyen fel a növény ellátásához. Gyökérnyakból és gyökértörzsből, továbbá harmat-, lég-, hajszál- és oldalgyökerekből áll, kiegészítve még a gyökérszőrökkel. Ezek a gyökéren belül három övezet szerint látják el feladataikat: növekedési-, felszívó- és szállító övezetet különböztethetünk meg a föld felszíne felé haladva.

Ezután jönnek a tőke fás részei, melyek a művelésmódtól függően eltérőek. A tőkenyak a tőke törzsének alsó, föld felszíne fölötti része, oltvány esetében itt található az oltásforradás helye. A tőketörzs (törzs) a tőkenyak feletti többnyire függőleges idősebb szárrész, mely művelési módtól függően lehet alacsony (30-60 cm), középmagas (70-10 cm) és magas (+120 cm). Karnak vagy kordonkarnak nevezzük a kordon- és a lugasművelésű tőkék ágait. Leggyakrabban vízszintes, de lehet függőleges is (vertikó). Rajta termőalapok találhatók, melyek a kordon karjain egymástól bizonyos távolságban kinevelt csernél idősebb (3 vagy több éves) elágazások, melyen az évenkénti metszést folytatjuk.

A szőlőnövény szárrendszere

A szárrendszer fő része a hajtás, az adott tenyészidőszakban képződött, zöld, el nem fásodott leveles szár; ezt alkotják a csavarodó, kapaszkodásra való kacsok, az általában tagolt, tenyeres, fajtánként más és más levelek, a rügyek és a fürt. A hajtás nem összekeverendő a vesszővel, ami egy tenyészidőszakot már megélt, lombját vesztett, fásodott szár (azaz egy éves hajtás). A hajtásból alakul ki, annak lombjának lehullásakor. A vesszőket metszéskor különböző méretű csapokra vagy szálvesszőkre metszhetjük. A vessző meg nem összetévesztendő a cserrel, ami két tenyészidőszakot már megélt, fásodott szár (azaz kétéves hajtás, egyéves vessző legalább), mely metszési módtól függően lehet csercsap vagy cservessző. A cser a vesszőből alakul ki lombhulláskor. Rajta csak vessző, rejtett rügy ill. annak kihajtása esetén fattyúhajtás található.

A levelek a szár nóduszain, magányosan, emeletenként váltakozó oldalon helyezkednek el. A levelek három fő részből allnak: levélalapból, levélnyélből és levéllemezből.

A rügy egy rövidszártagú hajtáskezdemény. A hajtás noduszain (mely a szárat tagoló duzzadt szerv, melyen a szár oldalképletei - levél, rügy, fürt, kacs- elhelyezkednek) mindig két rügy van egymás mellett. A hasi oldalhoz közelebbi a téli rügy, a háti oldalhoz közelebb levő pedig a nyári rügy. A nyári rügy még a keletkezés tenyészidőszakában kihajt, és hónaljhajtást (másod-, harmad- … rendű hajtást) képez. A téli rügy csak a következő tenyészidőszakban hajt ki és elsőrendű hajtás lesz belőle. Az elsőrendű hajtáson megjelenő termés az elsőrendű termés, a hónaljhajtásokon levő pedig a másodtermés. A fás részek rejtett rügeiből fejlődnek az úgynevezett fattyúhajtások.

A szőlőnövény termése a szőlőbogyó

A virágzata fürtvirágzat, egy ilyenen akár több száz virág is képződhet, melyeknek kis hányada termékenyül csak meg. Ebből a virágzatból alakul ki a fürt. A virágzat kialakulása a téli rügyekben a virágzást megelőző év nyarán kezdődik el. A hajtáson az első fürt többnyire a harmadik-ötödik nóduszon jelenik meg, egy hajtáson 1-3, ritkábban 4-6 fürt is fejlődhet.

A fürtöt (a termést) a fürtágazat és a fehér, vagy kék bogyók alkotják. A bogyótermés olyan többmagvú termés, húsos- leves résszel és kemény, vastag maghéjjal, melynek érdekessége, hogy magában hordozza a majdani bor jellegzetes jegyeit, így például illat- és aromajellemzőit is. A bogyók felületét vékony viaszréteg borítja, mely a kórokozóktól és a párolgástól védi a termést. A szőlőszem mérete az adott szőlőfajta függvényében változik, a nagyobb bogyó akár négy magot is tartalmazhat, míg a kisebbekben általában kettő található. A bogyó kocsánykoronából, ecsetből, héjból, bogyóhúsból és magból áll, és bogyókocsánnyal kapcsolódik a fürthöz.

A szőlőnövény vegetációs periódusa

A szőlőbogyó fejlődésének kezdete a tavaszi rügyfakadás, melyre igen veszélyesek a márciusi fagyok. Hat- tizenkét héttel később, tavasz végén, nyár elején virágzik a szőlőnövény, mintegy tíz napig. Közvetlenül ezután megindul a szőlőbogyók kifejlődése a megtermékenyült virágokból. Nyár derekán kezdődik a termésérés, mely során megnövekszik a bogyók cukortartalma, gyümölcshúsuk meglágyul, és színük is változni kezd. A szüretet a gazdák a teljes éréshez igazítják.

Az éghajlat és a szőlő fajtájának függvényében 130-200 nap telik el a rügyfakadástól a szüretig.

A szőlőtermés minőséget meghatározó tényezők

A szőlőt felhasználásuk szempontjából két nagyobb csoportra lehet osztani: csemegeszőlőre és a kifejezetten borkészítésre alkalmas borszőlőre. Az egyes borszőlőfajták magukban hordozzák a majdani ital jellegzetességeit, amelyek alapvetően meghatározzák a bor értékmérő tulajdonságait. Ezért fontos, hogy a növény az adott fajtának lehető legmegfelelőbb feltételek között, optimális ökológiai adottságok mellett, a legalkalmasabb műveléstechnika alkalmazásával fejlődjön. Fontos, minőséget meghatározó tényező a termőtalaj, az éghajlat és a domborzati viszonyok.

Amikor az Újvilág szőlőtermelői meleg, napsütéses területeikre kezdték telepíteni a zordabb körülményekhez, rosszabb minőségű talajhoz szokott chardonnay-t, vagy éppen a cabernet sauvignont, az elkészült bor már nem tartalmazta a szűkebb termőhely, a dűlő karaktereit. Boraik kiválóak lettek, hiszen a szőlő meghálálta a tápanyagban gazdagabb talaj nyújtotta adottságokat, mégis a chardonnay híres és kiváló ízét igazán a krétás, champagne-i borvidék garantálja. Ennek legfőbb oka az, hogy az adott talaj vegyi összetétele - legfőbbképpen pedig ásványianyag-tartalma - fontos szerepet játszik a bor ízének alakulásában.

A minőségi bor termesztésének előfeltétele a viszonylag tápanyagszegény talaj, amely terjeszkedésre kényszeríti a szőlőnövény gyökereit - ellentétben a termékeny talajjal, ami a lombkorona növekedését serkenti, a gyümölcsérés rovására. Ezen kívül fontos, hogy jó legyen a terület vízáteresztő-képessége, hogy a mélyebb rétegekben el tudja raktározni azt, melyből alkalomadtán a gyökerek felvehetik a számukra szükséges mennyiséget.

Az éghajlat rejti talán a legtöbb veszélyt magában a szőlő számára, hiszen állandó rizikó az esetleges tavaszi fagy, a jégeső, az aszály, vagy éppen a terméskötődést gátló rossz idő virágzáskor. A szőlőnövény hő- és fényigényes, minimum 10°C szükséges életfolyamatainak megindulásához, és 9-21°C középhőmérsékletű izotermák jelentik a szabadföldi termesztés határait. Ideális feltételnek a 15°C körüli átlaghőmérsékletet, az évi minimum 500-750 mm csapadékmennyiséget és legalább 1300 órányi napsütést tekintik a szakértők. Továbbá, meghatározza a leendő nedű minőségét a szüret pontosan kiválasztott időpontja, mely esetében figyelembe kell venni az adott éghajlati szélsőségeket, a megfelelő érettségi állapotot, sőt, az sem mindegy, hogy a bogyókat nappal, vagy éjszaka szedik le.

Mi újság a szőlőben?

[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8]

Szőlő, bor, gasztronómia

A szőlőnövény » A szüret ízei, szüreti receptek » Együnk szőlőt! »
A bor az egészség szolgálatában » Szőlő a konyhában » Hogyan tároljuk a borainkat otthon? »