Tudod-e?

Településtörténeti érdekességek a szőlő- és bortermelésről

Dr. Téglás Tivadar és Téglás-Hajós Éva

Dr. Krepuska Géza híres szőlészete mellett korábbi időkből két helyi szőlőgazdaságot ismer helytörténetünk, Mayerffy Xavér Ferenc és Herrich Károly szőlészetét.

Krepuska professzor szőlészete »

Mayerffy Xavér Ferenc szőlészete

Mayerffy Xavér Ferenc A Lech folyó melletti Landsbergből a XVIII. század derekán Franz Mayer serfőzőmester Budára költözött. Gazdasági sikerei a nemesi címhez és a Mayerffy névhez segítették.

Egyik fia, Mayerffy Xavér Ferenc 1799-től bérletbe vette a Puszta Szent Lőrinc-i Grassalkovicsh-birtokot, majd a bérletet felmondva, egy részét meg is vásárolta. Birtokán – többek között – szőlőiskolát is létesített, ahol új fajtákat nemesített ki akkor, amikor a magyar szőlőkultúra hanyatlásnak indult. Ezzel Széchenyi céljait is támogatta.

„Neves szőlészek szorgalmazták (akkoriban) a fajta-összehasonlító megfigyelések elkezdését… Maguk is jó példával jártak elől. Minta fajtagyűjteményt létesített Mayerffy Ferenc is.” (Dr. Surányi Dezső: Kerti növények regénye. Idézi Dr. Schmidt Jánosné: A mi Mayerffynk: Xavér Ferenc).

Búza Péter várostörténész elismerően írta „a mi Mayerffynkről” a következőket: „A hatalmas termetű, kitűnően lovagló, latinul verselő szőlőnemesítőben (…) egyesültek azok az erények, melynek kívánatos harmóniájától remélték sokan a nemzet felemelkedését.” (Pest-Budai történetek).

„Pestszentlőrincen a Ferihegy névadójaként tartják számon, utalva arra, hogy a terület Mayerffy Xavér birtoka volt. Igaz, hegynek nem hegy, még csak domb sem, csak amolyan hullám, amilyet az Alföld fet, mielőtt síkká simulna.” (Dr. Bevilaqua Borsodi Béla: Feri ténsúr… Pest c. újság. 1943. Idézi Dr. Schmidt Jánosné i.m.)

Herrich Károly szőlősgazdasága

Herrich Károly szőlősgazdaságáról dr. Bókay Árpád orvosprofesszor leírását ismerjük, aki 1883-ban vette feleségül Herrich Szidóniát. A leírás a mai Bókay Kert ősére vonatkozik.

„A lakószobákon túl egy nagy szín volt még az épületben, présház, kocsiszín czéljára, két nagy kapuval vis-a-vis, úgy, hogy szüretkor a kocsi behajtott a szőlővel. Istállók, kocsislakás egészítették ki az épület berendezését. A pincze fontos része volt a majornak. (…) Négy tárnája volt a pinczének, kettő jobbról, kettő balról. Benne sok hordó és sok bor, 200-300 hektó is. A nagy hordók 7-10 hektósak.Kellett is, mert akkor néha 200-300 hektó is termett, ha jó év volt, lévén a szőlő 9 hold, és éppen a legjobb termőerőben. Phylloxera még nem kezdette ki, sem a peronoszpórát akkor még nem ismertük. A lőrinczi bor igen jó volt, olyanforma, de gyengébb, mint a sürii bor. Sok olaszrizling volt a szőlőben, s ettől zamatos volt a bor, bár nem erős. A bor tömegét a juhfarkú és slankamenke adták. Vörösbort is szűrtek Lőrinczen, kadarkaszőlőből. A fehérborból Velenczén Petheő – aki legelőször készített hazánkban pezsgőt – apósomnak és Türr Istvánnak (aki jó barátja volt) évenkint 1-2 hektóból pezsgőt csinált, s az is volt 100-200 üveg mindig a pinczében. (Innen a sok pezsgőspalack ma is – fájdalom üresen – a pinczében). Ez a pezsgő jó, könnyű nyári pezsgő volt. Olyanforma, mint a Belatiny-féle Domino. Vasárnap, vagy ha vendég volt, nem hiányzott az asztalról. Különben lőrinczi bor volt délben, este az asztalon.” (Ez a Bókay, úgy látszik intelligens ember. BP. 2003. 195-96. 1.)

Hol volt a szüreti mulatság

Szüreti mulatság – természetesen – számos volt településünkön az elmúlt évszázadokban. Ezt újsághírek is igazolják.

A legrégebbi, amiről tudunk, 1896. szeptember 20-án volt. „Millenniumi szüreti ünnepség a Sohber Vendéglőben”. Így hirdette a Holbeisz Lajos szerkesztésében megjelenő Kispesti Hírlap.

Sohber, pontosabban Schóber István a híres Szalma csárda bérlője volt Szent Lőrinc pusztán. Az épületet, mely egy ivóból, konyhából és lakószobából állt, idősebb Cséry Lajostól bérelte a kocsmáros.

A csárda a mai Honvéd utca végén állt. Híresebb vendégei között emlegette a mesélő Szentlőrinc népi képzelete Szűcs Sándor híres zsiványt és Rózsa Sándort is. Egyik sem borozgatott pusztánkon, amit róluk beszélnek, a helyi népköltészet része.

Dr. Téglás Tivadar

Budapesten született 1933. október 7-én. Az érettségit, az akkor még nyolcosztályos Pestszentlőrinci Állami Gimnáziumban (Steinmetz Miklós Gimnázium, ma már Hunyadi Mátyás Gimnázium) szerezte meg. 1956-ban kapta meg diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán. Már az egyetem utolsó éveiben bekerült a Jókai kritikai kiadás előkészítő munkálataiba. Ez adta meg az alapokat ahhoz, hogy tanári pályája mellett Pestszentlőrinc helytörténetével kapcsolatban, kutató munkát végezzen.

Számos kiadványa jelent meg az elmúlt évek során, mégis arra a negyven évre a legbüszkébb, amelyet a katedrán töltött el. Számtalan diáknak – fiataloknak, felnőtteknek – adta át a tudását, akik közül sokan váltak ismertté társadalmi, politikai, vagy más tudományos pályán.

Pestszentlőrinc krónikásának nevezik. Az 1880 – as évektől jegyzi kerületünk történetét, kialakulását, önállósodását. A Pestszentlőrinc krónikája című kiadvány az ő szerkesztésében jelent meg amelynek szövegét hetven százalékban feleségével közösen irták. Pestszentlőrinc iskolái számára 1998-ban megírta a Helytörténeti olvasókönyvet, amelyben a diákoknak nyújtott ismeretet a kerület múltjáról, életéről. A két kötetes Bibliográfia című kiadványa ugyancsak átfogó képet ad kerületünk történetéről, és a kutatómunka feltételeit is megteremti. Kiemelném még két jelentősebb munkáját, a három kötetben megjelent Emlékezések, tanulmányok Pestszentlőrinc múltjáról, valamint az igen sikeresnek bizonyult a legutóbb megjelent Állami-lakóteleptől a Havanna - lakótelepig című kiadványát, amely a Havanna-lakótelep fennállásának 25. Évfordulója alkalmából került az olvasók kezébe.

A XVIII. Kerület vezetősége elismerte dr. Téglás Tivadar munkáját, amelyet kerületünk múltjának feltárása, életének megismerése érdekében végzett. 1997-ben Pro-Urbe kitüntetést, majd 2000-ben Millenniumi emlékplakettet kapott. Az utóbbit feleségével megosztva.